A post célja néhány érdekesség, magyar nyelvhasználói sajátosság rövid bemutatása a teljesség igénye nélkül. Nem nyelvészeti forum - bárki hozzászolását szívesen veszem.

Bár "univerzális (nyelv)helyesség" tényleg nincs az angolban - mégis kell egy guide line, amire hívatkozhat az ember - ezt standard angolnak hívják. A nyelvi igényesség szintje mindenkinek más - nem szégyen tanulni és megismerni mások tapasztalatát, véleményét. Jómagam több angoltanár kollégát láttam már megszenvedni olyan másoknak egyszerű nyelvi jelenségekkel, melyeket sokan nem tudhatnak, mert nem könyvekből tanulható...

A kiejtésről és a false friend szavakról most nem beszélnék. Jelen post az angol nyelvtan és problematikájáról szól - Hunglish - ahogy mi, magyarok szeretjük. Előre jelezném, hogy számos magyar hiba van, ami az amerikai angol szerint így-vagy-úgy helyesnek tűnik - mégis a Standard English [egyesek szerint a 400 millió ember által beszélt amerikai angol lehetne ez - én maradnék az eredeti definiciójánál, ahol nem amerikai angolként aposztrofálják...] szerint haladva hoznám fel azokat a hibákat, amikre fokozottan érdemes lenne odafigyelni. Másrészt számos hiba nem feltétlenül magyar - mégis a magyaros gondolkodást tükrözik, ezért egyszerűen ide sorolnám...

Amire a vizsgán ugranak és az angoltanár is harap: (1) suggest után infinitive (to + ige) használata. Pedig, ha tudnák hogy egy amerikai milyen bátran használja így: He suggested to go to the pictures.

Másik gyakori hiba: (2) fordított szórend használata függő beszédben: Can you tell me how can I get to the winehouse?

Következő csemege: (3) rosszul adott (rövid) válasz: Do you speak English? - Yes, I speak. (a "Yes, I do" helyett).

(4) Dupla tagadás bár nem helyes, de az angolban is van... I ain't got no money. Vagy:"I Can't Get No Satisfaction" ala Jagger.

(5) Harmadik személyben (főleg az amerikaiak) már lesporolják (még Mikéle Jackson is) az egyes szám harmadik személy "-(e)s" személyragját. She don't know us. Persze, hogy sokan (magyarok, sőt britek [stiláris értéke lehet]) elkövetik ezt a hibát (ha egyáltalán annak tekintendő) - csak arra utaltam, hogy az USA-ban lassan standard az -(e)s elmaradása. De térjünk vissza inkább a jellemző magyar hibákra...

(6) Helytelen kérdőszó - How do you call... - ez így nem nyerő a Re-go utcában sem. Talán inkább "What do you call the place that sells stamps?".

(7) Kérdezni sem tudunk mindig helyesen... Az a fránya do és did kimarad, pedig ezt szokta az angol tanerő fennhangon ismételgetni, nemde? Néha viszont nem kell do vagy did... Ki alaudt az ágyacskámban? - Who slept in my bed? Mivel alanyra kérdezünk, kimarad a did. Hány ember dolgozik ebben a gyárban? How many people work in this factory? Itt sincs do, pedig alanyunk van... Az ok: a how many. Mivel ezt (how many főnév és how much + főnév) úgy használjuk: miből mennyi, így fel kell használni az alanyt a kérdőszóhoz. Tehát a szokásos helyéről a kérdőszó után kerül az alany és így már hasonló a helyzet, mint az alany nélküli mondatokban...

(8) Összemosás - As I know - Ilyen nincs. As far as I know vagy as you know. A kettőből született a rossz használat.

Ilyen összemosás az (9) according to me is a "szerintem" helytelen fordításaként. In my (humble) opinion, to my mind a javaslatom ennek kifejezésére...

 Köszi mindenkinek az építő jellegű hozzászólásokat!